Tótkomlós város

Adatok

Régió: Dél-Alföld
Megye: Békés megye
Lakosság: 6615 fő
Terület: 125.4 km²
Népsűrűség: 52,75 fő/km²
Rang: város
Körzet hívó: 68

Fekvése

Tótkomlós a Dél-Alföldi turisztikai régióban, a Maros-hordalékkúp részének hátsági területén található 15 km-re délre Orosházától. A település közúton és vasúton egyaránt megközelíthető.

Megközelíthető

Vonattal a MÁV 125-ös számú (Mezőtúr-Szarvas-Kisszénás-Orosháza-Mezőhegyes) vonalán érhető el. A vasútállomás Kardoskút és Nagyér között található.

Története

A honfoglalás kori leletek szerint településünk és környéke különböző népek által lakott terület volt, a régészek Árpád-kori falvak nyomaira bukkantak. Ebből a korai időszakból a nagykopáncsi kápolna őrzi a román építészeti stílus emlékét. Később az oklevelek tanúsága szerint a komlósi puszta Hunyadi János birtoka volt. 1484-ben Mátyás király tulajdonát képezte, aki Komlóst fiának Corvin Jánosnak adományozta. A terület a törökdúlás idején többször cserélt gazdát, a szerencsétlen lakosság a hódítók elől elmenekült.

Az elnéptelenedett komlósi birtok báró Rudnyánszky József tulajdona lett. A báró szentandrási jobbágyait szorgalmuk és példás magaviseletük miatt szerette, ezért a vallási villongások miatt beleegyezett lakhelyük elhagyására, és a telepítésre vonatkozó szerződést velük 1746. január 8-án meg is kötötte. Mintegy 80 szlovák család érkezett a komlósi pusztára. Az ideköltözöttek lázas építőmunkába kezdtek, folyamatosan építették lakóházaikat, az istentisztelet megtartására szolgáló imaházat, az iskolát, egy tanítói lakással együtt. Szexty György lelkész vezetésével 1795-ben megépítették a most is pompázó monumentális evangélikus templomot.

A komlósiak száma, vagyona és műveltsége is gyarapodott. A 19. század második felében a magyar ajkú lakosok egyre többen lettek, ezért az ő lelki épülésükre évente négyszer magyar istentiszteletet tartottak.

A kiegyezés után, 1893-ban felépült a községháza, amelyet közös összefogással építettek. Az I. világháborúig újabb létesítmények bizonyították, hogy a lakosság és az elöljáróság tudta, a haza hasznos polgárai csak úgy lehetnek, ha a polgárosodás útját követik. Ezt a lázas építő tevékenységüket a komlósiak a II. világháború végéig folytatták. Hosszú évtizedekre meghatározta a falu sorsát, a település lakosságának szerkezetét az 1946/48-as szlovák-magyar lakosságcsere. A siker, vagyis a minél nagyobb számú áttelepítés érdekében a befogadó ország és a helyi szlovákság szervezetei egyaránt komoly propagandát fejtettek ki. Tótkomlósról 939 család, szám szerint 3254 lakos választotta az új hazát. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a magyar anyanyelvűek áttelepítése Tótkomlósra, ám lényegesen kevesebben érkeztek, mint amennyien távoztak, mindössze 400 család, azaz mintegy 1500 betelepülő jött.

A rendszerváltás után változás történt a helyi közigazgatási rendszerben is, megszűnt az önálló képviselőtestület. A lendületes fejlődésnek köszönhető, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök Tótkomlós nagyközséget 1993. november 1-jével várossá nyilvánította.

A tótkomlósi zsidók története

Tótkomlóson 1848 előtt zsidók nem lakhattak, azonban a szabadságharc után megkezdődött a letelpedésük. Az első tótkomlósi zsidók 1850-ben telepedtek le a faluban. Az ezt követően letelepedő családok többsége, Leipnik Ábrahám, Iritz Bernát, Ujhelly Izrael, Grosz Bernát, Grosz József, Weber Ferenc, Stern Mór, Fischer József, Hauser Mór Makóról érkezett, később jöttek Békéscsabáról, Aradról, Lippáról, Szarvasról és Kárpátaljáról is. 1854-ben már megalapították a hitközségüket. Ugyanebben az évben a falu északi határában temető céljára területet kaptak a községtől. A zsidó hitközség 1860-ban a mai Diófa és a Fő út sarkán felépítette az imaház és iskola céljára szolgáló helyiséget és a tanító lakását. 1880-ban megalakult a Chevra Khadisa, a Szent-Egylet. 1884-ben felépült az új zsinagóga. Ezt követően felépítették a mikvét, a rituális fürdőt, vágófészert, valamint 1887-ben létrehozták az új iskolát amelynek tanítója Nádor Adolf lett. Létrehozták az Izraelita Nőegyletet is. A hitközség létszáma 1896-ban 180 fő 32 családban. A község leghíresebb zsidó kereskedői Leipnik József és Ujhelly János fakereskedők, Herzog Károly gabonakereskedő, Ujhelly Ferencné és Herzog Izsák rőföskereskedők és Iczkovits Lipót gépkereskedő. Iczkovits Lipót még vegyeskereskedőként települt le 1885-ben Tótkomlóson, de a század első éveiben kereskedését gépkereskedéssé alakította át. Nagy üzletet, műhelyeket és raktárat épített a főtéren, ahol varrógépekkel, cséplőgépekkel, kerékpárokkal, traktorokkal kereskedett, valamint benzinkutat működtetett. A család kereskedéseket hozott létre Békéscsabán, Szegeden és Orosházán. Az első világháború végső szakaszában, az öszirózsás forradalom alatt Tótkomlóson zajlott le Békés megye legnagyobb zsidóellenes megmozdulása. 1925-ben az izraelita iskola bezárt. Az 1920-as években érkezett meg az új kántor, Rosenberg Gáspár, aki majd két évtizeden át látta el a kántor, sakter, előimádkozó funkciókat. A komlósi férfiakat 1942 februárja és 1943 októbere között hívták be munkaszolgálatra. 1944 áprilisában Tótkomlóson is kötelezővé tették a sárga csillag viselését, majd megkezdődöt a gettózás. Május 13-án a családok elhagyták lakásaikat, és a főtéri Iczkovits-géplerakat bekerített udvarára, az üzlethelyiségekbe, és az Iczkovits-ház lakásaiba költöztek. A gettót helyi és vidéki csendőrök őrizték. 1944. június 20-án a vasútállomásra hajtották, bevagonírozták, majd a békéscsabai gyűjtőtáborba szállították a komlósi zsidókat. A csabai gyűjtőtáborból Herzog Margit és a szülés előtt álló Grósz Miklósné Leichter Rózsi és családja kivételével mindenkit továbbvittek Debrecenbe, ahonnan a 122 komlósiból 83 került a strasshofi, 39 az 'auschwitz'i szerelvényre. Tótkomlósra az Auschwitzba deportáltak közül senki sem tért vissza. A Strasshofba került komlósiak egy részét bécsi és környékbeli táborokba szállították. A 1945-ben szovjet és az amerikai csapatok szabadították fel a túlélőket. 1944-1945-ben 86-an tértek vissza Tótkomlósra, akik közül hamarosan többen elköltöztek vagy kivándoroltak. Az 1980-as években már csak öt zsidó élt a községben. Azok, akik ittmaradtak az évek során meghaltak, ma már csak két családnak vannak zsidó gyökerei Tótkomlóson. A világban és Budapesten még sokan élnek leszármazottak és olyanok is, akik közvetlenül Tótkomlósról költöztek el.

Látnivalók

Szlovák Tájház
Tanyamúzeum
Holokauszt emlékmű – Fő tér, 2004.

Itt született

Jankó János (grafikus) 1833. október 1. festő és rajzoló, ( †1896 március 29. Budapest)
Závada Pál (1954. december 14. - ) író, szerkesztő, szociológus. Díjai: József Attila-díj (1998), Márai Sándor-díj (2000)
Malya Ernő (1936 -) Az Év Bortermelője (2002)
Gyurkovics Zsuzsa[1929. március 9.]- Jászai-díjas színésznő, a város díszpolgára

Holokauszt-megemlékezés

Minden évben a június 20-ához legközelebbi vasárnapon.

Testvérvárosai

Bereck, Románia (1995)
Érsekújvár, Szlovákia (1993)
Galánta, Szlovákia (1999)
Jolsva, Szlovákia
Nagylak, Románia (1997)
Neukirchen am Brand, Németország (2000)
Zólyom, Szlovákia (1994)

Források

Balogh István: A tótkomlósi zsidók története. Szerzői magánkiadás. Tótkomlós, 2004.

Következő községek

További községek